Hír!

Sziasztok.:)

Ne haragudjatok, hogy jó ideje nem hozok már részt, de tanulnom kell. Sokat. 8.-os vagyok, felvételiznem kell majd másik suliba ahol nézik a félévimet.. és hát még így se túl jók a jegyeim :DD szóval erre tekintettel határozatlan ideig a blog szünetel.
Be fogom fejezni mindenképp! Csak most kell nekem egy kis idő. Bocsi.:/

Sziasztok:*♥

54. rész

Sziasztok. :) Bocsi, hogy ilyen sokára hoztam új részt, és ez se a leghosszabb.. de már szarul éreztem magam, hogy életjel sincs rólam, úgyhogy remélem egy időre beéritek ennyivel.:) Igyekszem majd minél hamarabb hozni új részt, addig viszont bármi kérdésetek, vagy mondanivalótok van megtaláltok az askomon és itt bármivel zaklathattok. Nem kell feltétlen a bloggal kapcsolatosan, bármi van itt elértek.:) Jó olvasást, és léccilécci dobjatok meg egy komival.:)♥

*Holly szemszöge*

Egy pillanatra befejeződött a mocorgás, és ez idő alatt Zayn-el egyszerre ugrottunk elő, majd egy olyan látvány fogadott minket, amire egyikőnk se számított volna.
- Mi a francot keres a konyhában egy..mókus? - beszélt egy oktávval magasabb hangon Zayn majd mint egy bátor férfi, gyorsan felkapta a párnát, és erősen magához szorította.
- Szörnyű vagy, Malik.. - forgattam a szemem nevetve, majd óvatosan kinyitottam a konyhaablakot, ahol egyből kiugrott a mókus, majd gyorsan visszacsuktam és ahogy megfordultam nem bírtam nem felnevetni. Zayn úgy szorongatta azt a párnát, mint valami 2 éves kisgyerek, aki szörnyet talált az ágya alatt, és arra kér, hogy tüntessem el..
- Cat nem szokott beszólni, hogy néha milyen férfiasan viselkedsz? - nevettem fel.
- Fogd be Evans.. - vágta hozzám durcásan a párnát, de nem bírta nem elvigyorogni magát.
- Mióta hívsz te a vezetéknevemen, Malik? - vágtam vissza hozzá a párnát vigyorogva, mire egy álszent, pimasz vigyor jelent meg az arcán...
- Ne vigyorogj így.. tudom, hogy készülsz valamire Zayn..
- Úgy van, úgyhogy azt ajánlom fuss... - ezzel a lendülettel kikerültem, és rohantam fel a lépcsőn, de elkapta a bokám, így pofára estem, ő meg csak állt mögöttem és röhögött.
- Ti mit csináltok? - állt meg a lépcső tetején Harry és szúrós, álmos fejjel nézett ránk. - Tudjátok ti, hogy mennyi az idő? - dörzsölte meg a szemeit úgy, mint egy kisgyerek.
- Bocs, hogy felébresztettünk haver... csak volt egy kisméretű betörő a konyhában.. - vakarta meg vigyorogva a tarkóját Zayn, Harry pedig felsegített engem a lépcsőről.
- Malik annyira bátor, mint egy zsák molylepke.. - nevettem Harry-re.
- Sokkal bátrabb vagyok.. - hisztizett Zayn.
- Hogyne.. - sandítottam rá egy nagy vigyorral az arcomon.
- Mehetnénk aludni? Arra ébredtem, hogy átkaroltam az üres takaródat.. - biggyesztette le ajkait Harry.
- Persze, menjünk.. - mosolyogtam rá, majd összekulcsoltam a kezem az övével. - Jó éjt Malik.. - intettem vissza vigyorogva.
- Nektek is.. - nevetett, majd elsuhant mellettünk, és befutott a szobájába. Mi pedig nevetve sétáltunk el a szobáig, majd bedőltünk az ágyba és kis kifli-nagy kifli pózban fél percen belül aludtunk tovább.

*Másnap*

- Ébresztőőőőőőőő!
- Tommo, nem látod, hogy alszunk? - nyöszörögte Harry a nyakamba.
- Keljetek fel, van 1 órátok elkészülni és indulunk.. - hangjában vidámságot véltem felfedezni.
- Hova? - emeltem fel a fejem, mire Louis pofán röhögött. - Ne a kómás fejemen röhögj, hanem válaszolj te idióta.. - nevettem el magam és hozzávágtam egy párnát.
- A drága bátyád küldött pár repülőjegyet..
- Dublinba? - pattantam ki az ágyból.
- Oda.. - nevetett Lou. - Öltözzetek, mert 1 óra múlva indulni kéne.. David vár minket.. - kacsintott egyet Lou, majd kiment a szobából, de az ajtót nyitva hagyta.
- Harry drágám, kérlek szépen kelj fel.. - ültem a hátára vigyorogva.
- Jó reggelt puszit se kaptam... - dünnyögte, majd megfordult alattam, és a következő pillanatban már hanyatt feküdtem az ágyon, ő meg pimaszul mosolyogva támaszkodott felettem.
- És ha kapsz akkor felkelsz?
- Talán.. - vigyorgott, majd egy gyors csóknak induló, mély, érzelmes csók után legördült rólam és kimászott az ágyból egy szál boxerban.
- Köszönöm.. - ugrottam a hátára, majd a földön találtam magam.
- Megteszed, hogy korán reggel.. váratlanul.. nem ugrálsz rám? - nyöszörgött alattam, én meg felnevettem.
- Szóval azt mondod dagi vagyok.. - segítettem fel.
- Nem vagy dagi... husim. - vigyorodott el.
- Nagyon vicces.. - dugtam ki rá a nyelvem.
- Leharapom.. - mosolyodott el pimaszul.
- Nem fog menni.. - vigyorogtam fel rá, majd mikor közeledett hozzám és már becsukta a szemét gyorsan kibújtam a karjai közül, és rohanni kezdtem a földszintre, ahol már mindenki készen várt ránk, kivéve Zayn. Gondolom a haját csinálja.. mindegy. Berohantam a konyhába, és hallottam ahogy Harry még csak a lépcsőről rohan le, így gyorsan bebújtam az alsó szekrénybe, szegény Niall meg szerintem hülyének nézett. Megállt az evésben és mereven a szekrényre bámult, ahol elbújtam.
- Ne nézz ide, mert rájön, hogy itt vagyok..
- Psszt! - pisszegett le, mert ebben a pillanatban robbant be az ajtón Harry.
- Haver, nem tudod merre van Holly? Olyan gyorsan elrohant előlem és le kéne harapnom a nyelvét..
- Tessék? - vágott érdekes fejet Niall. - Nem érdekes.. Holly a konyha közelében sem volt és még véletlenül se bújt el sehova.. - csessze meg, Niall szarul hazudik.
- Szóval elbújt.. kösz tesó. Azt nem tudod, hogy hova bújt?
- Nem, fogalmam sincs.. - ekkor Niall odalépett a szekrény elé, ahova elbújtam és nekitámaszkodott.
- Parancsolj, adtam neked helyet..
- Állj arrébb. - nevette el magát Harry. Niall egy szót sem szólt, csak nevetve odébb lépett egyet, a következő pillanatban pedig már nyílt a szekrény ajtó.
- Most megvagy. - vigyorgott rám Hazz, és kisegített a szekrényből, és rögtön lekapott.
- Fujj... - nyávogott Niall, de a hangján hallani lehetett, hogy az arcán szétterülő vigyor lassan nagyobb mint a feje.
- Szörnyen hazudsz, szöszi. - nevettem fel, majd eszembe jutott, hogy nem ártana készülődni, mert megyünk Dublinba.
- Készülődni kéne.. úgyhogy én felmegyek a fürdőbe.. - ezzel el is löktem magam a szekrénytől és már indultam fel.
- Akkor nyomás.. - természetesen a kijelentés mellé járt egy seggre csapás is, afféle "indítás" Harry-től. Hátranéztem egy pillanatra.. Niall nevetett, Harry pedig mocskos vigyorral a képén rám kacsintott. Bolond.

53. rész

Sziasztok.. igen, még élek.:D Ne haragudjatok, hogy ennyi ideje nem hoztam új részt, de semmi energiám nem volt rá.. minden nap hazajöttem hulla fáradtan, aludtam 1 órát.. kimentem haverokkal.. hazajöttem fél 10-re és 10ig elfoglaltam magam.. aztán elaludtam.:'D Egyszerűen nem ment.. remélem azért nem haragszik rám senki.. most meg ahogy nézelődtem fb-n, találtam egy rohadt édes kisgyereket amit erre kattintva meg tudtok nézni.. hiperédes.:D  A rész nagyon rövid lett, csak már nagyon rég volt új rész, így kiraktam annyit, amennyit már megírtam... bocsi. :/ Jó olvasást.:)

*Holly szemszöge*

Nem viccelek, remegtem a filmtől.. soha nem szerettem a horrorfilmeket, mert miután megnéztem egyet mindig képzelődtem, hogy valaki elsuhant mögöttem, meg hangokat hallottam és az esetek 90%-ában nem aludtam semmit..
- Nem lehetne, hogy valaki kikapcsolja ezt a szart? - bújtam Harry nyakába szinte remegve.
- Én megvédelek, ne aggódj.. - súgta Hazz, mire a hideg futkosott a hátamon és egy pillanatra kicsit megnyugodtam... aztán hirtelen előugrott valami rondaság és megint halálra rémültem.. Szerintem életemben nem sikítottam még ekkorát.. a többiek meg persze remekül szórakoztak rajtam.
- Nagyon viccesek vagytok... én ezt nem fogom végignézni.. Harry? - néztem rá kérdő tekintettel, mire egy vigyort kaptam válaszul.
- Te ezt élvezed? - képedtem el. - Szóval így állunk.. akkor én most felrohanok a szobámba, bezárom az ajtót, és csak akkor gyertek fel ha vége a filmnek és lehetőleg ne túl ijesztően. - pattantam fel, majd felrohantam a lépcsőn, gyorsan be a szobába és már csuktam is be az ajtót. Gyorsan bezártam, ráugrottam az ágyra, betakaróztam, ölembe vettem a laptopot és felnéztem a netre.. Persze, hogy minden hirdetőoldal a paranormális jelenségekről dobta ki a hülyeségeit.. én hülye meg persze, hogy megnéztem őket. Épp egy cikket olvastam a kopogó szellemekről, mikor az ajtóm felől egy hangos koppanást hallottam..
- Srácok..? - kérdeztem bizonytalanul.. semmi válasz. - Srácok ez nem vicces.. - még mindig semmi válasz. Kezdtem egyre jobban félni.. a csendes szobában hallottam a saját szívverésem.. majd még egy koppanást...újra kisebb szívrohamot kaptam, majd mikor láttam, hogy lenyomódik a kilincs, elmondtam egy miatyánkot, hogy bezártam az ajtót..
- Szívem engedj már be..- hallottam meg végre Harry hangját, mire riadtan pattantam fel az ágyról, gyorsan kinyitottam az ajtót, berántottam rajta Harry-t, majd a lehető leggyorsabban visszacsaptam és újra bezártam.
- Héé, nyugi..
- Valami koppant... - néztem rá rémülten, mire kuncogva magához szorított. - Ne nevess, ez nem vicc... - toltam el magamtól, majd az újabb koppanásnál magamhoz rántottam Harry-t.
- Szerintem csak a srácok szórakoznak.. nyugi már.. gyere.. - húzott oda az ágyra. - Te milyen oldalakon böngészel? Szellemhistóriák? Csodálkozol, ha ilyenektől megijedsz? - nézett rám lágyan mosolyogva.
- Nem.. - feleltem halkan, mire óvatosan felnevetett, maga mellé húzott az ágyon, bezárta az oldalt, és elindított valami filmet, amiben semmi ronda, vagy ijesztő dolog nem volt.. hála istennek.. illetve Harry-nek.. bár az majdnem ugyan az.

***

Az éjszaka közepén valami zajra ébredtem, ami lentről jött.. Harry békésen szuszogott mellettem, így inkább nem ébresztettem fel, hanem kómásan, "bátran" - kezemben egy párnával - kinyitottam az ajtót.. Az emeleti lámpa le volt kapcsolva, és a földszinten is csak pislákolt valami fény. Óvatosan lépkedtem lefelé a lépcsőfokokon, és már a 4. lépcsőfoknál tartottam mikor valaki megfogta a vállam én meg felsikítottam, de befogták a szám.
- Shh, csak én vagyok..
- Muszáj a szívbajt hoznod rám, Malik?! - csesztem le suttogva, majd az újabb csörömpölés irányába fordítottuk a fejünket.
- Nem tudod ki van lent? - nézett rám.
- Fogalmam sincs. Harry alszik, te itt vagy, én itt vagyok..
- Cat alszik, Louis és Tiff.. hát.. ők nem alszanak.. - nevette el magát nekem meg kikerekedett a szemem - Niall ajtaja meg zárva van..
- Oké, akkor szerintem ez Niall... - fújtam ki az eddig bent tartott levegőt, ugyanis a csörömpölés egyre hangosabb volt, és egyre közelebbről hallottuk.
- Előre megyek, azért megnézem ki az.. - került ki Zayn.
- Itt ne hagyj a sötétben.. - meredtem rá nagy szemekkel, mire vállat vont, majd halkan elindultunk a hangok irányába, ami egy idő után egyértelműen a konyhából jött, ahol épp, hogy volt egy kis fény.
- Add azt ide.. - vette ki a kezemből a párnát.
- Milyen bátor.. - vigyorodtam el pimaszul.
- Fogd be.. - nevetett halkan. Óvatosan, és halkan próbáltunk eljutni a konyhaajtó mögé, de Zayn levert a párnával egy vázát ami hangos csörömpöléssel összetört, és a konyhában is befejeződött a mocorgás.
- Basszus.. - tátogta, majd bedobta a konyhaajtón a párnát.

52. rész

Heeyo.. na most a helyzet az, hogy ez hosszabb lett volna.. de nem túl fényes a hangulatom.. viszont az új részt már ígérgetem össze-vissza, így kijár nektek. Ha nem is valami hosszú, de azért.. mégis több mint a semmi. :):/ A következő rész időpontját inkább nem szúrom ki, mert fogalmam sincs mikor hozok újat, de igyekszem. Remélem azért tetszik, és nem szúrtam el. Komizzatok lécci. Jó olvasást :')♥

*Harry szemszöge*

Ahogy csókját éreztem ajkamon, hirtelen kicsit megszédültem, és képek ugrottak elő a fejemben. A dedikálás, a koncert, amire VIP jegyeket adtam nekik, az első csók, az első randi.. minden.. de ami a legfontosabb, hogy újra emlékszem arra, hogy ez a gyönyörű lány az enyém.. és szeretem őt, és ő is szeret engem. Te jó ég, apa leszek.
- Te-tessék? - Holly szemei könnybe lábadtak, kezeit pedig szájához emelte.
- Emlékszem.. mindenre.. Sajnálom. Szeretlek.. - alig tudtam befejezni, sírva borult a nyakamba és csak ölelt..
- Shh.. itt vagyok.. - próbáltam nyugtatgatni miközben még mindig erősen szorított magához, majd szép lassan elengedett, és egyből összekulcsolta a kezünket.
- Mehetünk? - mosolyogtam rá halványan. Bólintott egyet, majd hazafelé indultunk a sötét parkból..

*Holly szemszöge*

Már majdnem hazaértünk, mikor csörögni kezdett a zsebemben a telefon. Gyorsan előhalásztam, majd a kijelzőn villogó névtől óriási mosoly húzódott a számra.

- Szia David.. jó, hogy hívsz.. - szóltam bele a telefonba boldogan.
- Szia húgi.. mi ez a kicsattanó jókedv? Valamiről lemaradtam? - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Minden újra a régi.. - mosolyodtam el.
- Harry emlékszik rád? - hallottam a meglepődöttséget és az örömöt a hangján.
- Igen.. mindenre.. - pillantottam fel Harry-re mosolyogva, majd újra magam elé néztem, nehogy orra essek valamiben.
- Végre.. használt amit mondtam?
- Igen.. köszönöm.. ne haragudj, de leteszem, ugyanis még csak most érünk haza és a többiek is kérdezősködni fognak.. 
- Persze, menj csak.. majd hívlak, szia húgi.
- Szia Dave..

*Otthon*

Épp, hogy beléptünk a házba, egyből mindenki az ajtóban termett és kíváncsi fejjel néztek ránk..
- Mi van? - vágtam értetlen fejet, majd elkezdtem levenni a cipőmet.. Jéé... miért van itt plusz 3 cipő? Várjunk csak...Ekkor hirtelen valaki visítva a hátamra ugrott, majd még egy ember rám vetődött, a lábaim meg már nem bírták tartani a súlyt és úgy ahogy voltunk elborultunk, így a két lány -  mint kiderült, Bea és Cat - rajtam feküdt, majd pár másodperccel később visítva ugrott ránk Tiff is.
- Bahh... derohadt nehezek vagytok.. fogyózni kéne csajok.. - nyögtem fel vigyorogva, mire Tiff minél jobban rám nyomta a két másik lányt.
- Kösz, mostmár sokkal jobb.. - nyögtem fel..
- Kicsi a rakááááás! - ordította el magát Louis, és még időm se volt annyit kinyögni, hogy ne, már plusz 4 srác feküdt rajtam. Harry lemerevedve állt az ajtóban, és rajtunk röhögött.
- Srácok.. örülök, hogy nektek ez így kényelmes.. de nem érzem a jobb lábam, és azt hiszem valamelyikőtök kikönyökölte a vesémet.. megtennétek, hogy leszálltok rólam?
- Persze, hogy nem.. tudod milyen kényelmes vagy? - szólalt meg a kupac legtetejéről.. ki? Hát persze, hogy Louis.
- Harry, szedd le rólam őket könyörgöm.. - pillantottam fel rá, de majdnem kitört a nyakam, mert valaki a tarkómon támaszkodott.
- Mindjárt, csak egy kép...
- Most ezt nem mondod komolyan? - pillantottam fel rá, de megint ki akarta törni valaki a nyakam így inkább feladtam a fejem emelgetését.
- Aranyos lett.. na, Louis.. kelj fel..
- De Harry drágám olyan jól fekszek itt.. - nyávogott Louis szokásosan.. akárhányszor Harry-vel beszél úgy viselkedik mint egy lány.. néha elgondolkozok, hogy... mindegy, nem érdekes.
- Örülök neki.. csak a barátnőmnek kinyomjátok a beleit..
- A barátnődnek? - mosolyodott el Louis alatt Zayn, majd lelökte magáról Louis-t, és feltápászkodott, mire végre mindenki leszállt rólam, és újra kaptam levegőt..
- Igen. - mosolyodott el Hazz, majd átkarolta a derekam és, hogy mindenki higgyen neki, megcsókolt.
- Örülök, hogy visszatért az agyad, haver.. - boxolt bele Harry vállába Niall nevetve, majd mindenki bevonult a nappaliba.
- Filmezzüüüünk.. - ugrált csillogó szemekkel Bea Niall mellett.
- Horrort nézzünk.. - vigyorodott el Zayn.
- Miért pont horrort? Nagyon jól tudod, hogy félek az ilyen filmektől.. - vágott rémült fejet Cat.
- Pontosan... - húzódott még nagyobb vigyor Zayn szájára, Cat pedig válaszul játékosan mellkason ütötte.
- Te is félsz nem? - vigyorgott rám perverzen Harry.
- Örülhetsz, nagyon jól tudod, hogy a hideg ráz az ilyen filmektől... - vágtam egy fejet, majd levágtam magam a kanapé közepére, magammal rántva Harry-t is.
- Mit nézzünk? - fordult felénk egy pillanatra Liam a sok dvd tanulmányozása közben. - Egy ház az erdő mélyén?
- Ti azt akarjátok, hogy szívrohamot kapjak.. én érzem.. - dülledtek ki Cat szemei, és én is hasonlóképpen megriadtam a film címe hallatán, de a többiek egyöntetűen megszavazták, hogy azt nézzük, mondván "ha Cat és Holly már a címétől fél, az csak jó lehet.." így én már a film elején Harry-hez bújtam aki természetesen élvezte a helyzetet.
- Sötétíts be, Liam.. - szólalt meg Louis.
- Megöllek... - néztem rá szikrázó tekintettel, mire mindenki felnevetett, végül az egész szobára csend és sötétség telepedett.
- Bu.. - szólalt meg mellettem valaki, mire szinte Harry nyakába másztam, aki nevetve élvezte a helyzetet.
- Nagyon vicces vagy Niall... inkább nézd a filmet.. - böktem a tv irányába, ahol elkezdődött a film, Cat-el pedig szinte ugyanolyan helyzetbe helyezkedtünk. Én szorosan Harry-hez bújtam, Cat pedig szinte Zayn mögé mászott és onnan szorongatta szegényt.

Halihó

Sziasztok.

Tegnap nem sikerült belépnem a bloggerembe kb másfél órán keresztül, aztán mire végre beengedett sikerült megírnom az új részt.. de nem engedi kirakni.. kiléptem.. erre mára meg eltűnt amit leírtam -.- Úgyhogy ma este rakom majd fel az új részt, amit kivételesen tökjól megírtam, de írhatom újra.. így már annyira jó se lesz.. na mindegy. :S Este hozom az új részt.




FONTOS!

Iskola idő alatt nem tudom, hogy hogyan tudok majd részeket hozni, mivel tanulnom kell.. 8. osztály. Felvételi lesz..stbstb. Szóval a lényeg, hogy lassan amúgyis befejeződik a kis történetem, viszont amint elkezdődik a suli, nem tudom mikor lesz alkalmam új részt hozni, így szeptember 1.-től nem lesz kikötve, hogy melyik nap lesz új rész, hanem ahogy időm lesz rá, úgy hozok.

51. rész

*Holly szemszöge*

Tökre fel voltam pörögve, össze vissza ugráltam, Harry meg folyton nevetett rajtam így a jókedv alapozott volt. Mikor odaértünk kígyózó sor állt a London Eye-nál, és mindenki várt, hogy felkerüljön rá.
- Soha nem fogunk sorra kerülni Harry.. - kerekedtek ki a szemeim, ahogy oldalról néztem a sok-sok embert, akik szemmel láthatóan egyre jobban unják a várakozást, és a legtöbb tiszta ideg.. jajj. Nem szeretem a feszült embereket... mindig kötekednek.
- Gyere.. - fogta meg a kezem, és elkezdett húzni előre, a tömeg mellett. Természetesen mindenkitől kaptunk valami megjegyzést.. "ne tolakodjanak" "kinek képzelik magukat, hogy előre mennek?" "várjanak a sorukra" és az utolsó amit hallottam az volt amitől a legjobban tartottam.. "Harry?" Hátrafordultam és egy egészen pici lánnyal találtam szemben magam. Megszorítottam Harry kezét, mire megállt, és kérdő tekintettel nézett rám.
- Egy pici lány képet és aláírást szeretne tőled... - mosolyogtam rá, majd visszahúztam a kislányhoz.
- Szia.. - guggolt le hozzá mosolyogva. A kislány eszeveszetten mosolygott, hirtelen egy szót se tudott szólni.
- Amy, mit csinálsz? - sietett oda hozzá, egy tőlem pár évvel fiatalabb lány a kislányhoz és megfogta a kezét, majd felnézett a kislányról Harry-re és tátva maradt a szája. Hirtelen rám terelődött a figyelme és egy óriási mosoly jelent meg az arcán.
- Te vagy Holly igaz? - mosolygott rám kedvesen.
- Igen.. te pedig? - mosolyogtam vissza rá.
- Hannah.. örülök, hogy megismerhetlek.
- Hannah, van nálad filc? - rángatta meg óvatosan a kislány Hannah szoknyáját. Mosolyogva elkezdett keresgélni a táskájában, majd előszedett egyet és a kislány kezébe adta, Harry pedig aláírta vele a pólóját, majd megölelte.
- Emeld fel, csinálok egy képet.. - szedtem elő a telefonom.
- Csinálnád inkább ezzel, lécci? - nyújtotta felém a telefonját Hannah. Mosolyogva elvettem tőle, majd lőttem pár képet.. egyet amin mosolyognak, egyet amin hülye fejet vágnak, egyet amin Harry ad puszit a kislánynak, majd egyet fordítva.
- Te nem szeretnél képet? - fordultam Hannah felé, mire kicsit lesápadt, majd bólintott egyet. Harry letette a kislányt, majd beállt mellé Hannah.
- Amy menj oda Holly-hoz.. - lökte meg egy picit felém a kislányt, mire ő félénken mellém sétált. Gyorsan csináltam egy képet majd visszaadtam Hannah telefonját.
- Veled is szabad egy képet? - mosolyodott el félénken a picilány, majd nyújtózott, hogy vegyem fel.
- Persze.. - mosolyogtam le rá, majd felkaptam. Hannah csinált egy képet, aztán nagy nehezen elszakadtunk tőlük, mire egy 20 fős lánycsoport kezdett rohanni felénk sikítozva.
- Jajj nemár. Gyere gyorsan! - fogta meg a kezem Harry, majd rohanni kezdtünk. Össze vissza kanyarogtunk az utcákban, és már azt se tudtam, hogy hol vagyunk, mikor Harry hirtelen oldalra rántott, egy kis sikátorba.. Nekicsapódtam a mellkasának, és lihegve néztem fel rá. Elrohant a sikátor előtt a rajongócsapat, mikor végre kipihenhettük magunkat.
- Ne haragudj, hogy elrontották ezt a napot a rajongók.. - halkan beszélt, a kis sikátor mégis visszhangzott.
- Jól éreztem magam.. - mosolyogtam fel rá, majd bámulni kezdtük egymást.. Szememről lenézett a számra, majd vissza a szemembe. Államnál fogva óvatosan közelebb húzta magához a fejem, utoljára lepillantott a számra, majd lehunyta szemeit és lágyan megcsókolt.

*1 óra múlva*

Kézen fogva sétáltunk, a már sötét, utcafényekkel megvilágított utcán, mikor elhaladtunk a Hide park főbejárata előtt.. Harry hirtelen megtorpant, ezáltal visszarántott engem is.
- Mi az? - néztem rá, majd követtem a tekintetét. Mereven nézett be a bejáraton, és végigfuttatta a szemeit a fákon, majd megállapodott egy padnál. A padnál, ahol mi ültünk..
- Oda akarok menni.. - szólalt meg hirtelen.
- Hova? - néztem rá értetlenül.
- Ahhoz a padhoz.. ismerős az a hely, valamiért olyan érzésem van mintha hozzád kötődne.. - nagyot dobbant a szívem. Talán itt az alkalom, hogy végre feléledjenek benne az emlékek..
- Menjünk.. - mosolyodtam el, majd elkezdett húzni a pad felé. Mikor odaértünk csak én ültem le, ő egyfolytában forgolódott és fura arckifejezéssel nézelődött körbe-körbe.
- Harry elszédülök attól, ahogy nézlek.. nem ülsz le inkább? - kuncogtam. Elvigyorodott, majd megállt előttem és a kezét nyújtotta felém.
- Állj fel.. - halkan beszélt.. mintha el akart volna rejtőzni valaki elől, pedig nem volt ott senki. Megfogtam a kezét, majd felálltam, és kíváncsian néztem rá.
- Csókolj meg. - kért halkan.
- Ismételd.. - vigyorodtam el csillogó szemekkel.
- Csókolj meg.. - alig, hogy kimondta már rá is tapadtam ajkaira és egy hosszú szenvedélyes csókot nyomtam rájuk. Levegőhiány miatt elváltak ajkaink egymástól, és egymás homlokának döntöttük a fejünket.
- Emlékszem.. - suttogta.

:/

Sziasztok...

Akartam új részt írni, de hulla vagyok.. ez az egyik.. a másik meg, hogy eléggé szíven ütött egy komment, egy névtelen olvasómtól..

"Istenem.. Mindig várunk egy hetet...aztán meg mindig közlöd, hogy csak hétfőn hozol új részt. Akkor inkább ne írj!! Mindig kitalálsz valamit..."

Tudod én úgy gondolom, hogy nekem is jár szabadidő, és ha hétvégére programom van, és az pont vasárnap, akkor kénytelen vagyok máskor megírni az új részt.. ez az egyik. A másik az, hogy nem egyszer fordult már meg a fejemben, hogy mekkora seggfej vagyok amiért ti mindig vártok egy hetet...majd +1 napot.. és ilyenkor úgy vagyok vele, hogy "mi a fenének írok én ha mindig halasztgatom?" szval részben jogos.. de azért..na.
Ilyenkor van az, hogy rohadtul elmegy a kedvem az egész írástól.. tudom, hogy ez csak egy ember véleménye (vagy épp csak ez az egy meri a pofámba mondani |névtelenül|).. de mégis baromi szarul tud esni.. és most lehetnék bunkó és mondhatnám azt is, hogy holnap se hozok részt, mert most elment tőle a kedvem.. mert tényleg elment tőle a kedvem. De azért mert egy ember ezt mondja nekem, sokan még olvasnátok az új részt (gondolom) így holnap este felrakom..

Az esti fejfájást pedig köszönöm neked, kedves névtelen, akárki is vagy. :* :'')